Akkoriban megrögzött motoros voltam. Csak fekete pólót, kopott farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt. A házimunkát ha csak lehetett, elkerültem. Határozottan jól éreztem magam a bőrömben. Így ismerkedett meg velem. „Te vagy az álom-pasim. Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad.”

A szabadság hamar véget ért, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Miért is ne?! Férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt.

Legalábbis az esküvőig. Ugyanis szépen megkért: „Legalább fodrászhoz elmehetnél! Tudod a szüleim is jönnek az esküvőre.” Órákkal - nem napokkal - később kénytelen-kelletlen beleegyeztem. Egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert mégiscsak szerettem őt. És akkor mi van?! Férfias voltam, vakmerő, majdnem szabad és a fejemre nőtt.

Én meg megértő voltam. „Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy” - susogta nekem.

Az életünk rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közös létek hetei következtek, amíg a nejem egy nap egy nagy táskával jelent meg. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt mondta:„Kérlek, próbáld fel ezeket.” Napokkal, hetekkel - nem hónapokkal - később engedtem, és hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én így is férfias voltam, vakmerő, halál csinos. Szerinte.

Aztán következett a legnagyobb harc: a motorért. Igazából nem tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad, egy kombit vezettem.

Az évek során jöttek a harcok, amiket mind elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket tanultam meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni mentem. És akkor mi van?! Papucs lettem, rab, szarul éreztem magam.

Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a kezében és azt mondta: „Elhagylak.” Meglepődtem. „Miért?” - kérdeztem.  „Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Nem az a férfi vagy, akit valaha megismertem.”

Nemrég összefutottam vele. Az új pasija egy hosszú hajú motoros szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám. Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát... Hogy később ne fázzon a feje.