Hiábavaló volt az elmúlt 222 év minden áldozata – mondhatnánk... Pedig 222 évvel ezelőtt egy fontos állomásához érkezett az emberiség, mert ekkor hangzott fel először a tömegek ajkáról az a bizonyos bűvös három szó: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Ez a három szó alapozta meg az elmúlt több, mint két évszázad legnagyobb társadalmi kihívását: a demokráciát.
Most már nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy mindhiába, mert ebben az értelmében teljesen kudarcot vallott. Ahogyan az egész világban, úgy azonképpen itt, kis hazánkban is…
Mert az emberiség csak addig volt jó, amíg feláldozta magát e három szóért, azok érdekében, akik ezt lassanként – vagy talán mindvégig – maguknak kisajátították. Az egyenlőbbek az egyenlőeknél, ahogy ezt Orwell nagyon találóan megfogalmazta már 77 éve. Ahogyan ez nálunk is történt immáron 22 éve, és folyik 22 év óta rendületlenül. Mert mi is történt valójában a rendszerváltás hajnalán? Megegyezés. Megegyezés arról, hogyan és miként kell levezényelni egy demokratikusnak tűnő átalakulást. És ha már demokráciának keresztelik az új gyereket, akkor ehhez kellenek keresztapák, azaz demokraták is. Ebből aztán nem is volt hiány, jöttek szép sorban a Magyar, a Szabad, a Keresztény, a Nemzeti, a Szociál, a Független, a Fiatal és a még ki tudja hányféle demokraták, akiket nem győztünk számlálni – akárcsak Mehemed, akit végül felrúgtak a tehenek, mint bennünket ezek a pártok. És megköttetett csendben a frigy, amihez mi csak statisztának, vagyis inkább választónak kellettünk. Azóta pedig csak választunk és választunk, miközben mindig más-más mondja és teszi annak az ellenkezőjét, mint amire a felhatalmazást adtuk. Mindenki a másikat hibáztatja, miközben egyik sem tudott soha igazi eredményeket felmutatni, pedig a lehetőség erre már mindenkinél megadatott legalább 4 évre.
De az ő idejük hiába nem telik, mert náluk az idő valóban pénz. Minél tovább vannak porondon, annál jobban gyarapodnak anyagiakban, és ahogy ez nem csak most mutatkozott meg: egyre gátlástalanabbak és semmi más nem érdekli őket, mint a saját érdekük és a haszonlesés, miközben nagy ívben tesznek ránk – választókra. Közben pedig egyre rosszabbul áll nem csak a lakosság, de a száz sebből vérző hazánk szénája is. És tulajdonképpen kik ők? Kik ezek a szánalmas élősködők és miért gondolják azt, hogy nem elégeljük meg egyszer a tevékenységüket? Meddig hiszik azt, hogy át lehet verni bennünket látszatintézkedésekkel vagy akár egy kormányváltással, miközben semmi különbség nincs köztük. Miért hiszik, hogy sokáig játszhatják azt a mesterséges jobb- és baloldali megosztást és ezzel a társadalom egymás ellen hangolását, hogy eltereljék a figyelmet az igazán fontos dolgokról?
Mára véglegesen bebizonyították a pártok és a politikusok, hogy valójában nincs semmi különbség közöttük. Bort isznak és vizet prédikálnak – és ezzel a választók többsége tisztában van, hiszen nem választ. Ők már tisztán látnak és nincsenek illúzióik a kutyából szalonna vagy a rablóból lett pandúr esetével kapcsolatosan. Mára egyértelművé vált, hogy nincs semmi értelme egy választásnak, hanem a cseberből vederbe kerülés helyett csakis a teljes hatalmi, politikusi garnitúracsere hozhat fellélegzést ennek az országnak.
Mert ez a SZABADSÁG amit általuk kaptunk, csak az ő szabadosságukat erősítette, és a minden területen megnyilvánuló gátlástalanságukhoz ad teljes politikai és jogi védelmet. Mert ez az EGYENLŐSÉG amit általuk kaptunk, csak közöttük áll fenn, akik mindannyian sokkal egyenlőbbnek hiszik és tartják is magukat nálunk, egyszerű állampolgároknál. Mert ez a TESTVÉRISÉG amit általuk kaptunk, csak a társadalom tagjai közötti feszültséget fokozza, és közben egymás irigyeivé és ellenségeivé teszi az embereket.
És 200 + 22 év után végre bátran és egyértelműen kimondhatjuk, hogy köszönjük, de ebből ennyi éppen elég volt. Vége a türelmünknek és nincs mire vagy kire várni. Ideje hogy a nemzet saját kezébe vegye a sorsát, és ne látszatdemokráciát játszó hasznavehetetlen pénzéhes politikusoknak aszszisztáljon. Mert nincs idő újabb négy évek ígérgetéseire, hazugságözönre, korrupciós ügyekre és még sorolhatnánk az összes eddigi kormány tevékenységével járó ugyanazon bűnöket. Vége a szemfényvesztésnek, komolyra fordultak a dolgok a világban. Immáron nem bohócok diktálnak a politikának nevezett cirkusz színpadáról, hanem az élet és a természet, a maga kőkemény valóságával és törvényszerűségeivel.
Aki ezt nem látja és nem tud felnőni a kihívások nagyságához, az menthetetlenül elveszett, függetlenül attól menynyi tiszteletdíjat vagy költségtérítést fog havonta felmarkolni érdemtelenül, de attól is, hogy mennyit tudott összesíbolni az elmúlt két évtized „áldásos” demokráciájának köszönhetően, ahol tyúkot lopni nem volt érdemes a börtönbekerülés kockázata miatt, csak milliárdokat, ami szinte minden esetben a sikerhez és a hírnévhez vezető utat jelentette…
Itt és most, 222 évvel a nagy francia történések után kijelenthetjük, Magyarország népe megkapta az esélyt arra, hogy változtasson és kezébe vegye a sorsát. A világnak már sokszor bebizonyítottuk mire vagyunk képesek, eljött hát az idő, hogy most újra példát mutassunk a tehetségünkkel, kivívva ezzel a méltó elismerésre épülő együttműködést mindenkivel – nem pedig az örökös ellenségeskedés magvait vetve kergetni vágyálmokat, miközben hideg zuhanyként térünk magunkhoz, amikor kívülállókra bízva sorsunkat zátonyra futunk.
Csak magunk, mi magunk vagyunk a megoldás kulcsa. Mindennel rendelkezünk ahhoz, hogy felépítsünk egy tisztességesen működő jóléti államot, melynek egyetlen és legfontosabb alapja: a harmadik évezred kihívásainak megfelelő társadalmi, gazdasági és ökológiai rendszerek, technológiák és fejlesztések megléte. Márpedig ezzel régóta rendelkezünk, de amíg a lottósorsolás vagy valamelyik ügyeletes sztár, netán egy minden hájjal megkent politikus a legfontosabb téma a társadalom mindennapi életében, addig nehezen elképzelhető, hogy az értelem felülkerekedhet a közéletben, hogy leküzdve minden válságot, kivezesse hazánkat ebből a kilátástalannak tűnő kaotikus helyzetből.
Mert ez nem lehetetlen, csak a magyar társadalom tehetetlen – volt eddig. Legalábbis így tűnik, mert egy ilyen kis országban, ahol két évvel ezelőtt több, mint 600 ezer ember egy közös cél érdekében úgy tudott összefogni, hogy nem is ismerte egymást, az már jelent valamit, nem is akármit.
Politikusaink ettől megijedtek akkor, és ezért – no meg a pénzért – tudtak példátlan együttműködésről is tanúbizonyságot tenni. Féltek és egyre jobban félni fognak, mert nekik frissen él az emlékezetükben az a 22 évvel ezelőtti pillanat, amihez kísértetiesen hasonlított volna annak a 605.885 embernek a deklarált szándéka, ami két évvel ezelőtt messze túlment volna egy népszavazás jelentőségén. Mert akkor magától bekövetkezhetett volna az 1989 őszén tartott népszavazást követő látszatrendszerváltás után az igazi is, 2009 őszén. Márpedig a hatalomból élők ezt nem nagyon szeretnék…
De kedves urak és hölgyek, ami késik, az nem múlik. Új szelek kezdenek fújni a Kárpát-medencében, és az áldemokráciánk homokra épített, szétmálló szabadság, egyenlőség, testvériség falazatát megrengetve immár azt susogják: minden lehetséges…
Egyetért-e Ön azzal, hogy az élősködő politikusok helyett a társadalmat képviselő és hazánk érdekeit mindig szem előtt tartó, tisztességes emberek vegyék kezükbe a sorsunkat?
Ha igen, akkor tartson velünk: www.facebook.com/ CivilMozgalom
A Sineol Hungary Kft. végelszámolója a jelen hirdetménnyel nyilvános pályázati felhívást tesz közzé a cég tulajdonát képező a „Hidrofób, az olajat a víztől elválasztó, olajfelszívó és -megkötő adszorbens anyag, valamint eljárások annak előállítására és alkalmazására” című, 227052 lajstromszámú magyar szabadalom valamint ezzel kapcsolatban a PCT/HU07/00017 számú PCT bejelentés alapján a témára vonatkozóan megszerzett USA szabadalom, továbbá az európai, az ukrajnai, az eurázsiai, a kínai, a kanadai és az ausztráliai szabadalmi bejelentéseken alapuló szabadalmi igényjogosultságok és a 008185837 lajstromszámú közösségi védjegy értékesítésére. További információ: a 230-2840 vagy a 435-0144 telefonszámokon, munkanapokon 10-14 óra közötti időben.
Mert az emberiség csak addig volt jó, amíg feláldozta magát e három szóért, azok érdekében, akik ezt lassanként – vagy talán mindvégig – maguknak kisajátították. Az egyenlőbbek az egyenlőeknél, ahogy ezt Orwell nagyon találóan megfogalmazta már 77 éve. Ahogyan ez nálunk is történt immáron 22 éve, és folyik 22 év óta rendületlenül.
RSS