- Évtizedekkel ezelőtt
is ugyanolyan volt egy kisgyerek, mint napjainkban?
-
Minden gyerek születése egy tiszta lap. Szerintem a világ attól nem robbant még
föl, hogy mindig új gyerekek születnek fehér lappal, de mindig lesznek olyanok,
akikből janicsárokat nevelnek. Viszont mindig többségben maradnak azok, akik
nem janicsárokat nevelnek. Az a világ nagy szerencséje, hogy a gyerekeknek csak
egy részéből nevelnek kis törpét, és kis indigóterméket.
- Mire gondol ezekkel
a kifejezésekkel?
-
Arra, hogy egyesek lélek nélkül nevelnek gyerekeket. Arra tanítják őket, hogy
gyűlöljék ezt és azt, ne fogadjanak el bizonyos dolgokat. Elhitetik velük, hogy
a világon az egyedüli érték az, amit a „mi" családunk, a „mi"
iskolánk kínál. Ezt nagyjából 14 éves korig lehet folytatni. Mindig voltak, és
lesznek is szélsőséges emberek. Ma ezt szélső balnak és szélső jobbnak hívjuk,
akik a másiknak a nem elfogadására nevelik a gyermeket. Otthon, gyülekezetben,
tömegmozgalomban, úttörő-, cserkész vonalon és az iskolákban, egyetemeken.
Írtam
erről "Torzó gyermeknevelés" címmel. Az a torzó gyerek, akinek csak a
testét edzették, és a szellemét növelték, de egyoldalúan, lélek nélkül. A
sportban is jelen van mindez. Nézzünk például egy 22 éves, csodálatos testű
focistát, akinek a feje jobbnál jobb taktikai utasításokkal van tele. Ez a
fiatal, amikor a bíró sípja megszólal, akkor nem vágja vigyázzba magát, nem fut
vissza a posztjára, hanem eltorzul a szép arca, durva mozdulatot tesz a karja,
és szitkok hagyják el a száját, miközben rohan a játékvezető felé. Ez a
janicsár szindróma, erről beszélek én.
-
Ön több évtizede jár intézményről, intézményre, ahol gyermekeket nevelnek.
Történtek jelentős változások a sok-sok év alatt?
A
családok mennyisége csökkent, és a léleknevelést ösztönösen érzőké is. Nehogy
azt higgye valaki, hogy egy értelmiségi családban feltétlenül megfelelő
lélekkel nevelik a gyereket! Egy tanyasi, parasztcsalád 12 akácfával, több száz
holddal maga körül képes úgy nevelni a gyermekét, hogy abból egy sportszerű,
megbízható ember váljon. És ugyanúgy egy aljas, cinikus ember nőhet fel egy rózsadombi
nőgyógyász lakásában, ahol kiegyensúlyozott anyagi körülmények között, három
diplomához is biztosítottak lehetőséget a szülők az egyetemen, csak épp azt
mondták, hogy üss, vágj, ne hagyd magad. Ha megdobnak kővel, dobd vissza egy
kétszer akkorával.
Évente 100-120 embernek
eszébe jutok. Továbbra is egy más szín vagyok a palettán. Nem feltétlenül jobb,
hanem más, mint a többi, és ez az én felnőtti felelősségem szerint a
gyerekeknek nem hiányozhat a palettájáról. Mindenkit szolgálok, aki hív. Az
óriási előnyöm az, hogy nekem a bizalmat már nem kell megszereznem, csak
megszolgálom és megtartom azt működésem ötödik évtizedében. Lehetne több
fellépésem, és kereshetnék milliókat, ha a gyerekzsúrokon, kis létszámú
nézőcsapat előtti szerepléseket is elvállalnánk. De nem. Csak meghatározott
számú gyerek, vagy felnőtt előtt vagyok hajlandó fellépni, hogy minél többen
juthassanak hozzá ahhoz, amit adni tudok. Nem az egyszerű szórakoztatás és a
puszta pénzszerzés céljából tanítok. A pénz csak egy eszköz. Nekem például
állandó gázsim sincs. A cél az, hogy valami értelmet adjak az együtt töltött
időnek. Valami a tudat alatt, az érzelemben maradjon meg a találkozásból.
|