Ne csak halljuk, hanem értsük meg, miről beszélt!

 - Imádok írni, persze már csak diktálni tudok – de egyszerűen árad a fejembe a sok gondolat. Semmim sem működik már jól, csak az agyam. Rengeteget dolgozom – verseskötetektől kezdve bizarr novellákig.

Mária néni mesél... Visszamegyünk cirka nyolcvan évet, és megtudom ki melyik utcában élt, ki volt az anyja, apja, ki volt a szerelme, mi lett vele. Hihetetlen... Aztán visszakanyarodunk a jelenbe.

- Ez a világ most úgy pocsék, ahogy van. És hiányoznak az igazi, nagy egyéniségek. Hol látni manapság egy Churchillt, egy Thomas Mannt?! Azt hiszem, ilyen gazdátlan a Föld még soha sem volt. Mindenki el van foglalva saját magával, de elfelejti, hogy a saját maga túlélésével nem nyer semmit. Mert hát mit is él túl valójában? Azt, hogy levet magáról egy bőrruhát? Alatta ott van valaki, aki megy tovább egy újabb megpróbáltatás felé. Az biztos: meghalni nem lehet. Pedig minden betegség a halálfélelemtől van. Olvastátok a Nádas könyvet? De csodás! Meghalni nem lehet, viszont élni nagyon nehéz.

- ... és még tovább nehezítjük...

- Ha hamarosan nem történik valami, innen, erről a bolygóról el kell menni. Ki kell települni. Néha úgy tűnik, mintha egyébre sem törekednénk, mint a Föld elpusztítására. Nem? Hamarosan ki fog jönni újra egy könyvem, a Tükörajtó a tengerben. Ez sci-fi, olvassátok majd el.

- Valóban kitaláció, vagy van köze a jövőnkhöz?

- Olyan állapotok kezdenek uralkodni a felszínen, hogy akár valóság lehet belőle. A könyv egyébként arról szól, hogy az emberiség kénytelen a tenger alá menekülni, és ott teremtik meg a tudomány városát, ahol csupa zseni születik.

- Hallani arról, hogy már léteznek a tenger mélyén kísérleti bázisok. A túlélés lehetséges helyszíne lehet a víz alatti világ?

- Éppen tegnap kezdtem egy tanulmányt írni arról, hogy rengeteg találmány születik, de a legnagyobb kérdést egyik sem oldja meg. Ez az Élet-Halál kérdése. Szerintem már most vannak közöttünk olyanok, akik azért érkeztek erre a bolygóra, hogy kimentsék az értékeket. Mert vannak értékek,  a kultúra, a szépség, az igazság. Ezekből meg kell, hogy maradjon valami... Biztos vagyok abban, hogy én is ezért vagyok még itt.

- Csak öt érzékszervet használunk, - folytatja - a többi nagyon mélyen el van rejtve, és nem engedjük felszínre kerülni. De mi lesz, ha megszűnnek az életfeltételek? Nem lesz se víz, se levegő, se termőföld – csak homokviharok lesznek. És a végén kiderül, hogy hülyeség volt embert csinálni... Volt egy könyv, amit nagyon szerettem. A Jóistennel levelezik benne egy gyerek. Bűbájos! Ilyeneket kérdez, hogy: Istenkém, ha megcsináltad a betörőt, miért ő ül helyetted a börtönben? Meg hogy: édes Istenkém, azt hiszem tévedés volt zsebtolvajokat csinálni. Minek az?A gyerekek nagyon fontosak nekem. Imádok nekik mesét írni. Muszáj valamiben pihenni.

- És miről kell nekik mesélni? A valóságról, vagy ideákról?

- A gyerekek sokkal bölcsebbek mint a felnőttek hinnék... Egy nagyon fontos szabályt kell velük megtanítani, mert sok viszontagságtól megóvhatjuk őket. Talán a legfontosabb nevelési alapkérdés, hogy MINDENT VISSZAKAPUNK. A saját poklunkat és mennyországunkat is magunk teremtjük meg. És nem lehet megúszni semmiféle gonoszságot. Még egy kis állatot sem szabad kínozni, mert az is visszaszáll ránk. Nem holnap, és lehet, hogy nem holnapután. De mindent visszakapunk. Úgyhogy kár rosszat tenni. Nekem elhitetitek.

Seres Mária