Mindenkinek mások az elvárásai. Mindenki mást tart sikernek. Siker az, amit az egyén annak tart, vagy amit róla annak tartanak. Arra már csak utalok, hogy a siker koronként is változik és az ízlés, a személyiség függvénye is.

Popper Péter mondta egyik előadásában: „A tudományos fokozatom, a kandidatúra megszerzésekor huszonkilenc éves voltam, és hiába mentem el hazulról nagyon korán, az édesanyám egy összejövetelt szervezett a tiszteletemre. De anyám a pszichológiát baromságnak tartotta, vadul tiltakozott mindig ellene, és azt mondta, hogy tisztességes ember ügyvéd vagy mérnök lesz, pszichológus, az micsoda?! De megünnepelte a tudományos fokozatomat, és mondott egy tósztot a tiszteletemre, a tószt így hangzott: „Péterkém, nagyon örülök, hogy ilyen fiatalon akadémiai tudományos fokozatot szereztél, ugye, most már beiratkozol a Műegyetemre?”

Hát akkor mi is a siker?

A leggyakrabban egészen kis dolgokról is szó lehet. Néha már az is az, ha túléljük a napot. Néha egy mosoly, egy érintés, egy kedves szó. Máskor a rivaldafény, a világkörüli út, a luxusvilla, a luxusautó is kevés. Ami a számodra az, nekem semmiség, vagy fordítva. Hát akkor mi is a siker?