De miért is? A kulcsszó: ajánlószelvény, vagyis kopogtatócédula. Ezért volt az a nagy tülekedés! A választási törvény módosításával extra rövid lett a gyűjtési időt, a szükséges mennyiségeket meg jócskán megemelték. Mert demokrácia van. Meg esélyegyenlőség. (vagy mégse?)

Négy évvel ezelőtt 26 ezer képviselői hely megszerzésére 88 ezren jelentkeztek, mostanra már csak alig több mint 17 ezer helyen osztozkodhat a megközelítően 70 ezer induló. Tehát a jelöltek száma közel sem csökkent akkorát, mint a betölthető helyeké. Sőt polgármesternek félezerrel többen indulnak, mint legutóbb.

A nagy kérdés az, hogy a településekért érzett felelősség és a jobbító szándék vágya ösztönzi az indulókat, vagy pedig az egyre inkább tapasztalható, a települések visszafejlődését eredményező megélhetés lehetősége – közpénzből. Mert hát van olyan falu is, ahol ez az egyetlen jövedelemszerzési lehetőség. És az is megdöbbentő, hogy még a legapróbb helyeken is főállásban végzik „munkájukat” a polgármesterek, havi többszázezerért.

De vajon mi a befutók titka? Tudás, elismertség, jó elképzelések – vagy lekötelezettség, kiszolgáltatottság, megfélemlítés, esetleg leitatás vagy minél nagyobb családi, rokoni és baráti kapcsolatok?

Aztán itt vannak a nagyobb községek és városok, ahová egyre jobban beteszi a lábát a politika, és olcsó trükkökkel, intrikákkal megosztja az embereket. Ezt követően pedig felüti fejét a már-már a középkori vallási fanatizmus jegyeit viselő párt-függőség, melynek hatására képesek az emberek egymás ellen élet-halál harcot vívni, és örök haraggal viseltetni. De ami a legmegdöbbentőbb, ezt akár baráti körben, sőt még családon belül is megteszik!

És ezzel kezdetét veszi itt is a magyarság kálváriája: a jobb- és baloldali látszatpolitizálás által a társadalom teljes megosztása és az emberek egymás ellen hangolása, a figyelemelterelés érdekében.

Nos ilyen körülmények között kell nekünk, politikától és pártoktól független civileknek síkra szállnunk. Ne is csodálkozzunk azon, hogy egyre kevesebben hajlandóak erre, de sajnos az ellenérdekelt pártoknak éppen ez a céljuk: mindenkinek elvenni a kedvét attól, hogy beavatkozzon az uralkodó politikai elit „kisded játékaiba”. A módszerek is elég különbözőek, de a sláger itt is az indulni szándékozók megfélemlítése és fenyegetése – mondjuk a munkahely elvesztésének lehetősége. Ne is csodálkozzunk azon, hogy a négy évvel ezelőtti 650 induló civil szervezethez képest idén már csak közel fele vesz részt az önkormányzati választáson. Egyre kevesebb már a küzdeni képes bátor harcos, akiket nem lehet a politika alattomos módszereivel eltántorítani. Ezért is külön öröm látni, hogy a Civil Mozgalom nem hátrál meg, sőt, a tavaszi választáshoz képest egy óriási lépést tett előre: immár az ötödik legjelentősebb szervezetté nőtte ki magát, és ezzel együtt a parlamenten kívüli legnagyobb erővé vált.