Mottó:

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

(Weöres Sándor)

Amikor a mások életétől oly távol álló, a politikai „munkán” kívül soha más hasznos tevékenységet nem végző pártkatonák meg vannak győződve arról, hogy egyedül csak az ő elképzelései lehetnek helyesek. Így fordulhat elő, hogy kitiltjuk a hajléktalanokat a közterületekről, akik onnan pillanatnyilag sehova máshova, mint ugyanoda tudnak csak menekülni. Így lehetséges egy perc alatt belerondítani egy jó néhány millió perc alatt felépített magánnyugdíj-pénztár rendszerbe úgy, hogy azonnal minden bizalmat megszüntetünk iránta, és a lába alól húzzuk ki a talajt. Így lehet játszadozni az Alkotmánybíróság hatáskörével, ha az véletlenül nem azt visszhangozza előre, amit a Magas Elöljáróság gondol. Így lehet majd „korszakos” új Alkotmányt életbe léptetni.

Vannak azonban itt más problémák is. Az, ahogyan a képviseleti demokrácia (nem) működik. Az egyik a belső probléma. Egy határozott, sziklaszilárd vezetőnek már semmi szüksége nincs alulról jövő kezdeményezésekre, nemhogy a „nép hangjára”. Ő már hosszú évek óta tudja, hogy milyen is a hatalom, hisz gyakorolta már kicsiben, nagyban. A saját érdekeinek megfelelően, védve és kiszolgálva a saját érdekkörét, barátait, társait, ismerőseit és azok ismerőseit. Itt a szavazóknak tett ígéretek betartása soha sem számított, a visszahívhatatlanság, számon kérhetetlenség, felelősségre vonhatatlanság védőbástyái mögött majdnem szabadon lehetett és lehet cselekedni. Hogy csak majdnem, az a másik, a külső probléma.

Az, hogy az országot az elmúlt évtizedekben külső erők és belső kollaboránsok (hazaárulók) sikeresen kiárulták és eladósították, ezért annak vezetése szűk korlátok között mozoghat csak. Vagy követi az Uzsoraipari Komplexum látható és nem látható vezetőinek diktátumait, utasításait, ajánlásait, sugalmazásait, melyek mind durván beavatkoznak az ország belső életébe, polgárai nagy részének megnyomorításába, vagy az Ellenség néhány óra vagy nap alatt pénzügyi-gazdasági csődbe spekulálja az országot.

Képviselőink napjainkban – bár egy részük talán tudatában sincs – azon fáradoznak, hogy eladják a széles tömegeknek azt a látszat-demokráciát, amely paravánként eltakarja a pénzügyi-gazdasági diktatúra könyörtelen valóságát. Annak a Szép Új Világnak a lényegét rejtegetik, mely ember és ember között olyan mérhetetlen és igazságtalan különbségeket hozott létre mára, amilyen nem létezett a történelem során ezelőtt még sohasem. Szinte felfoghatatlanokat. Többmilliárdszorosakat.

Bonyolult világban élünk. Gyakran fordul a kocka, még az is előfordul néha, hogy megbűnhődik az, aki rosszat tesz. Csak abban reménykedhetünk, hogy „kard által vész ki kardot ragad”.

Hogy törvény sújt majd arra, ki azt erőszakolta.

Sára György