Később Mária Terézia az István-napot "nemzeti" ünnepé nyilvánította, amely aztán 1848-ig folyamatosan állami és egyben egyházi ünnep volt. A Szent István nap ünneplését a szabadságharc bukása után megtiltották.
A szocializmus évtizedeiben visszakaptuk, de teljesen átalakítva. Szent István ünnepéből az "új kenyér ünnepe", majd 1949-1989 között augusztus 20-a az Alkotmány napja lett.

Augusztus a falunapok időszaka is. Ám a zajos ünnepségeket rendre felváltják a gasztronómiai jellegű rendezvények. Nem csoda – enni legalább, még mindig szeretünk. És a negyedórás haknira érkező fővárosi művészek helyett egyre többeket vonz egy-egy nyársra húzott ökör vagy épp a friss fánk illata – körítésnek pedig megfelel a helyi népdalkör, vagy tánccsoport produkciója.

Változnak az igények és változnak a körülmények. Most nem a „flancos” ünneplés dívik. Napok óta mást sem hallani, mint hogy visszafogottan ünneplünk, nem költünk feleslegesen.

Nagylelkű vállalkozó bevállalja a teljes fővárosi tűzijáték költségét, ugyanakkor a rendfenntartásra felkért cég 100 millió fölött kap. (Akkor ez visszafogott?) A biztonság a legfontosabb – és hivatkoznak a 4 évvel ezelőtti viharra – aminek örülhetünk, hogy csak 5 áldozata volt. A szemtanúk ugyanis olyan borzalomról beszéltek, amelyek láttán ők több száz áldozaton sem lepődtek volna meg.

Fél perc alatt változott meg az időjárás – az eső olyan erővel szakadt, hogy az emberek nem kaptak tőle levegőt és szinte hasította a bőrüket. A rémült ünneplők sikítottak, kiabáltak, egymást félrelökve futva menekültek. Az eső vízszintesen esett. Időnként a szél megdobta a tömeget, olyankor a kiabálás és sikítozás még hangosabb lett. Az úton elhagyott papucsok, esőkabát, összetört babakocsi mindenfelé. Mint egy katasztrófa filmen, de itt nem díszletek voltak az elhagyott tárgyak.

A természet elemi erővel zárta le a szépnek ígérkező ünnepi estét. Esélyt sem adott a rendezett elvonulásra. Mindegy, hogy kik, hányan és hány száz millióért lettek volna kirendelve a rendezvény biztosítására egy millió embert nem lehet „terelgetni”.

Azóta mintha óvatosabbak lennénk. De egyre sűrűbben kell szembesülnünk a viharok erejével.

Komolyan vesszük, ha óva intenek a meteorológusok. Akkor, augusztus 20-án mindannyian megtanultuk, milyen a vörös riasztás.