A
svéd alkotmány négy pillérre épül: az államforma meghatározása, a
hatalommegosztás szabályozása, valamint a hatalom kontrollja s az általános
szólás- és információs szabadság.
Miután
az alkotmány a társadalom demokratikus működését szabályozza, nagyon nehéz
megváltoztatni. Hogy az ezt indítványozóknak és a társadalomnak legyen módja és
ideje az alapos megfontolásra és vitára, a szokásos parlamenti törvénykezési
procedúránál jóval több lépésből álló döntéshozási folyamattal pányvázták ki az
alkotmánymódosítást. Ennek célja, hogy védje az alaptörvényt. Hogy egyik
parlamenti formációnak se legyen módja az átírásra vagy netán egy teljesen új
alkotmány létrehozására – akkor sem, ha sikerül maga mellé állítani a
képviselők többségét, mely más esetekben szokásos.
Ritkán
nyúltak az alaptörvényhez. A modern svéd állam történetében néhányszor azonban
megtörtént, például a nők szavazati jogának megadásakor, a halálbüntetés
eltörlése miatt, a király politikai hatalmának megvonása, vagy épp az egyház és
az állam különválasztása okán.
Egy
benyújtott, és a parlamenti többség által megvitatott és elfogadott javaslat
egy nyilvános virtuális "polcra" kerül – pihentetik, hogy a
társadalomnak legyen lehetősége a vitában való részvételre, annak
befolyásolására.
E
folyamatnak át kell ívelnie egy parlamenti választást. Ha az újonnan
megválasztott képviselői testület is változtatás nélkül megszavazta az előző
periódusban megalkotott alkotmányi törvényjavaslatot - akkor az alaptörvények
közé kerül. Tehát az alkotmányhoz kizárólag akkor és úgy lehet hozzányúlni, ha
a módosító indítványról a képviselők többségének igenjével – két, egymást
követő parlament, megegyező értelmű döntést hozott.
Az
általános állampolgári és társadalmi ismeretek kötelező törzstantárgy a
középiskolákban és érettségizni kell belőle.
A
svédek általában nem sokat foglalkoznak a politikával, viszont annál
érzékenyebbek a játékszabályok betartására, betartatására. Az általános
felfogás szerint: csak semmi hatalmat senkinek! - emiatt a polgárok, főként a
sajtó által, rajta tartják vigyázó szemüket a hatalom képviselőin, s ha arra
okot szolgáltat a politika, a polgárok azonnal lépnek; a forma a céltól függ:
tüntetés, sajtóhadjárat, petíciók... |