Hogy is van ez?

Viccelni tetszenek?

Úgy van-e ez, hogy tisztelt Képviselőink („a nemzet napszámosai”) elmennek az Országgyűlés alakuló ülésére, ahol felesküsznek népük szolgálatára, aztán 364 napig feléje sem néznek a parlamentnek, mert megtehetik? Aztán a 365. napon sétálgatnak kicsit a gyönyörű falak között, mindezt a „megerőltető „menetet” a következő három évben még háromszor végrehajtják, majd „leszerelnek” az Országházból és még fél évig élvezik képviselői fizetésüket? (Ne feledjük, 4 évig még „költségtérítéseket” is felvesznek, melyekről számlát nem kell bemutatniuk.)

Hogy közben meg ne ölje őket a tétlenség, ezért talán (hasonló erőbedobással?) polgármesteri teendőket látnak el, vagy igazgató-tanácsi üléseken ücsörögnek hasonszőrűek társaságában, akikkel aztán békésen elgolfozgatnak.

A gazdaságban, a magánszektorban – de most már a közszférában is egyre inkább – a munkáltatók igyekeznek az alkalmazottak „belét is kihajtani”, csak hogy minél nagyobb nyereséget, hozamot termeljenek, minél olcsóbban hozzanak létre minél több, jobb szolgáltatást. Esetünkben éppen ezzel ellentétes törekvés nyilvánul meg.

Az említett rendelkezés helyett én beléptető-kapukat javasolnék felállítani a Parlament nagytermének minden bejáratához, melyek rögzítenék a be- és kilépéseket. A képviselők javadalmazásának mértékét annak arányában állapítanám meg, hogy a kötelező(!) plenáris ülések időtartamának hány százalékát töltötték el a helyükön ülve, törvényalkotással.

Akkor talál el lehetne kezdeni egy valódi Rend kialakítását szeretett Hazánkban.

S.Gy.