A Nato-radar elleni tiltakozás immár a civil összefogás jelképévé vált. Évek óta gyűri egymást a Hatalom és a Nép, és úgy látszik egyik sem akar engedni. Folyamatosan ütköznek egymással érvek, ellenérvek, és kijelenthetjük: ebben az ügyben sincs abszolút igazság. Zengő és a Tubes is erős ellenállás volt, a kettő közt meg ott áll a kiszemelt újabb „áldozat”: a Hármas-hegy.

 

A radar-ügy 1994-ig nyúlik vissza. Akkor döntött a Honvédelmi Minisztérium, hogy nagy hatósugarú katonai lokátort telepít a Zengő 682 méteres csúcsán. Az első szervezett tiltakozó akcióra 1996 áprilisában került sor a Pécsváradi Várbaráti Kör szervezésében. A civilek hangja azóta folyamatosan erősödött, és ez eredményes- ségükben is megmutatkozott. Határozott véleményük, hogy mind az építés, mind a radar üzemeltetése veszélyezteti a környező védett természeti területek ökoszisztémáját, valamint a pécsi ivóvízbázist, nem beszélve a nagyfrekvenciájú rádiósugárzások élettani hatásairól, amelyek még nem teljesen ismertek.
Vannak, akik hadászati kérdéseket is feszegetnek: mire jó a radar ütőképes légvédelem nélkül? Megállapíthatjuk vele, hogy bejött egy gép a légtérbe. És? Magyarországnak nincs pénze arra, hogy 24 órás készenlétben - értsd járó hajtóművel - tartson akárcsak egy repülőgépet is. Akkor meg minek a radar? Ha ügyes az ellenség, az észlelési távolság akár 50 km-re is leszűkül. Mert aki rossz szándékkal közeledik, az nem a szabad légtérben jól láthatóan, hanem földközelben, hegyek között közelít. Mire a radar beméri, riadóztat, és az elfogó vadászaink hajtóműve eléri az üzemi hőfokot, már árkon-bokron túl van. Persze lehet, hogy az ellenséget hatástalanítja a légvédelmi rakétarendszerünk. Mert hát az is van nekünk. Hogy ez mennyire megbízható és milyen állapotban van, katonai titok. Imádkozzunk, hogy soha ne legyünk rászorulva.

De mit mond a másik oldal? NATO kötelezettségekre hivatkoznak, aminek nemteljesítése komoly anyagi következményekkel jár. Felemlítik, hogy a közelben évek óta üzemel egy katonai relé állomás. Az nem zavar senkit? A környezeti beavatkozás ügyében meg csak annyit kérdeznek: ha az erőmű folyamatosan irthatja az erdőt, miért fáj az a pár fa? És persze politikát sejtenek a háttérben, mely saját érdeke mentén manipulálja a tömeget.

Egy tanulsága már mindenképpen van a lokátor elleni küzdelemnek: akik félelmeiket legyőzve, másokkal összefogva, bátran kiállnak lokális, vagy országos, sőt nemzetközi ügyekben értékeik védelmében, kellő elszántsággal, kitartással és leleményességgel, sikert érhetnek el. Minél szervezettebbek, minél tapasztaltabbak, annál nagyobb az erejük. A küzdelem elején az utca embere talán úgy gondolta „felesleges tiltakozni, úgyis megcsinálják”. De az erőfeszítéseket, az elszántságot, siker koronázta.
Ám a történetnek még korántsincs vége. Írásunk apropóját is az adja, hogy az új miniszter nyilatkozott a témáról, és a Hármas-hegyet említik, mint legalkalmasabb helyszín. Vagyis napirenden van a radar-ügy. Meglátjuk, mire futja a civilek erejéből. Az első nyilatkozataik egyértelműek: Zengő, Tubes, Hármas-hegy valójában egyre megy.
Orbán Viktor pár hónapja egy interjúban az ígérte: „Se Zengő, se Tubes, sehol, ahol a nép nem akarja." (szerk.: Azért azt ne feledjük, hogy az építési engedélyeket az Orbán-kormány határozata alapján adták ki.)
 
Kedves Nép, rajtad a sor!
- Te magad légy a változás, melyet a világban látni szeretnél! – mondta Mahatma Gandhi az erőszakmentes civil mozgalmak atyja.
Higgyünk benne, hogy a döntés még nem született meg, és valóban van beleszólásunk.