Nincs itt gond - nyugtat meg az aláaknásított terület tőszomszédságában álló majorság tulajdonosa. Valaki bejelent, ők cserkésznek kicsit a sziklaszurdok festői mészkőformációi között, a szétheverő diszkosz formájú szerkezetek közül néhányat felpakolnak a járműre, a többi előkandikáló termetes vasgombára pedig gondosan rárugdossák az avart. Bízzuk az enyészetre, mert szúr ez a fránya, tövises, kökényes-galagonyásból éppen szukcesszió váltó sarjerdő! Az ágak még az ember szemét is kibökhetik, ha nem vigyáz!

Elképedve hallom, hogy a községben minden vagány fiúgyerek tudja, hol juthat értékes hadizsákmányhoz. Csavarlazító, vasfűrész, kalapács, és máris feltárul a nagy titok. Efféle izgalomból városinak legfeljebb ha, a hugica hajas babájának kibelezése jut… Néhány megértő szülő botcsinálta tűzszerész fia rendelkezésére bocsátotta a műhelyét is, hogy a gyermek "szakszerű munkát" végezhessen. A következmények leírása kegyeletsértő szarkazmus, és tapintatlanság lenne a hátramaradottakkal szemben.

A háborút idéző állapotokkal mi eddig nem szembesültünk, mert a településtől északra, észak-nyugatra elterülő, többé-kevésbé megjelölt, körülhatárolható honvédségi gyakorlóterületet a gyermekeim nagy ívben kerülik. Szigorúan betartják, hogy még az elhajított, rozsdás konzervdoboznak látszó tárgyakat se érintsék meg, és természetjáró szenvedélyüknek eddig csakis a veszélytelennek hitt, környékbeli, dombos-lankás vidéken hódoltak.

Mától ennek vége. Földbe gyökerezett a lábunk, amikor a fiam árkon-bokron keresztül elvezette a Veszprémből megérkező rendőröket a túrázás közben felfedezett harckocsi elhárító aknazárhoz. Lépten-nyomon tele az erdő rozsdás robbanószerkezetekkel.

Az egyik helyszínelő közeg a tetthelyre érkezésig komolyan aggódott, hogy gyerekbeszéd, vaklárma, vaklőszer, de most kicsúszott a száján: nem piskóta… Nem.

Juhász András Géza