Hazánkban szinte mindenütt komoly ellenségként tekintenek a parlagfűre, amelynek virágpora rengeteg szenvedést okoz az allergiás betegeknek a virágzás időszakában.

 

Az önkormányzatokat kötelezik arra, hogy kaszáltassák az összes gyepet, légyen az bárhol, ugyanezt a büntetéstől tartva a magántulajdonosok is megteszik, bár nem mindenki. Kaszálják az utak széleit, a gyepeket, félreértve a parlagfű magyar nevét. Ugyanis a parlagfű nem fű!

A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) a Fészekvirágzatúak családjába tartozik, így rokona többek között a napraforgónak, a dáliának vagy az ősszel temetőkbe ültetett krizantémoknak is. Nálunk özöngyom, vagyis olyan gyomnövény, amelyet messzi földről hoztak be, vagy véletlenül, pl.  a szigorú növényvédelmi előírások előtti időkben Észak-Amerikából érkező gabona szállítmányokkal, vagy pedig kertészi célból, dísznövényként érkeztek, mint pl. az kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) és sok egyéb, azóta meghonosodott özöngyom. A lejtőgyepekben, sztyepréteken, zárt gyepekben ez az egyéves növény nem él meg, kizárólag elhanyagolt, nem művelt felhagyott szántókon tenyészik, de ott aztán tömegessé válhat. Virágzása idején (július-augusztus) egyre többen érzik úgy, hogy ég a szemük, bedagad, fulladnak és tüsszentenek tőle, rengeteg szenvedést okoz. De ebben nemcsak ez a gyomnövény a bűnös, hanem az egyre erősebb környezetszennyezés is, a szennyezett por rátapad a virágpor szemekre és ezt okozza az allergiás rohamot. Fiatalon könnyen eltávolítható, ha beszántják a parlagot. Később erős szára miatt ez már nagy fizikai erőt igényel, éppen ezért mielőtt virágozna, le kell kaszálni. Bár megkísérli a másodvirágzást, a fagyokat nem bírja ki.