Napról-napra nagyobb az elégedetlenség a hazai állampolgárok körében, hiszen egyre szegényebbek az emberek. Sokaknak megszűnt a munkahelye, bedőlt a hitele, BAR -listára kerültek, így a szegénységből való kitörési lehetőségeik igen csak beszűkültek. Lassan itt vannak az önkormányzati választások és a politikai erők minden oldalról azt sulykolják bele az emberekbe, ha elmúlik a válság, akkor itt minden rendben lesz. Sőt ! A hazai politikusok már lassan maguk is kezdik elhinni azt a kitalációjukat, hogy a válság előtt minden rendben volt hazánkban ...

Hagy legyek ebben az írásomban kegyetlenül őszinte. Felvázolok egy problémát, csak egyet a sok közül ...

Sokan részesülnek Rendelkezésre Állási Támogatásban azaz RÁT-ban és egyéb szociális ellátásban. Nagy a szegénység, és nem is vitatom azt ,hogy például a havi 28.500 Ft-ból nem lehet megélni. Sajnos nem dúskálunk itt Szabolcsban a munkahelyekben, hiszen rend szerint a munkahelyek létesítéséhez szükséges alapvető infrastruktúrák hiányoznak, így igen kevés arra az esély hogy nagy tömegeknek munkát adó gyárak települjenek a térségbe. Sokan szeretnének dolgozni, de nincs hol .A munkaképes lakosság másik része inkább három másik út közül választ:
1, Leszázalékoltatja magát, pedig még munkaképes lenne. Így az államtól vár alamizsnát és mellette fusiban dolgozgat.
2, Tisztán a segélyből kíván megélni, és egy fűszálat se tesz keresztbe, beletörődik a sorsába. Elég neki a havi cirka 29 ezer Forint.
3, Nagy létszámú családalapításra adja a fejét, ahol a lehető legnagyobb gyakorisággal utódot hoz létre.

És míg ezek az állampolgárok úgymond lazsálnak, addig a hivatalosan bejelentett munkástól pedig óriási adókat és járulékokat vonnak le. Ezért is igen nagy az ellentét a melósok és segélyezettek között. Azok tiltakoznak általában leghangosabban az alacsony segélyösszegek ellen, akik vajmi keveset tettek le az asztalra ,és azt sem tudják igazán ,hogy mi is a munka világa. Sok ember azt hiszi, hogy az államnak kötelező segítenie a bajbajutottakat, pedig nem ! Van olyan ország, ahol nem ilyen fejlett a szociális háló, mint hazánkban. Addig nem várhatunk komoly változásokat, amíg ilyen kevés tud elhelyezkedni. Ráadásul, mivel a gyerekek nem látják azt, hogy milyen is amikor a szülők reggelente munkába indulnak, így nincs jó példa a felnövekvő nemzedék előtt.

-név a szerkesztőségben-