Amikor kitelepítettek bennünket, akkor a városból a cigányságot vitték a „menekült táborokba”. Mi magyarok egymáshoz menekültünk, és egymást fogadtuk be. Kitelepített az, akit nyilvántartásba vesznek Miskolcon. Mi nem számítunk annak. Vannak olyan házak, amikben harmincan vannak a tetőtérben, mert a szomszédok átmenekültek az összedőlő házaikból.Míg a gátat építettük, láttuk ahogy az apa a gyermekét hozza, a fiatal anya hátán meg egy lepedő a gyerek ruháival, és gázolnak a derékig érő vízben.
Láttuk, ahogy a 80 éves bácsi minden erejét összeszedve vonszolja a földön a homokzsákot, hogy védje a vályogházát, amiből mára semmi nem maradt.
Láttuk a nagymamát, ahogy ölben hozták egy szál hálóingben papucs vagy cipő nélkül. Mindenét elvitte a víz.
Láttuk ahogy az öreg nénike a kerítésbe kapaszkodik, hogy hagyják, ő itt akar meghalni, mert ez az élete.
Láttunk csodálatos férfiakat, akik 13 fokos vízben állva sportcipőben meg melegítőben rakták a homokzsákot, amit az asszonyok adogattak nekik.
Láttunk egész utcákat megmozdulni, és összefogni. Láttunk 55 ezer homokzsákot megtölteni.
DE NEM LÁTTUNK EGY OLYAN EMBERT SEM, AKI TUDTA VOLNA, HOGY A GÁTAT HOVÁ RAKJUK.
A magyar azt mondja fáj a szíve vagy megszakad a szíve. Mi ezeket látva sírva zsákoltunk. A városunk polgármestere szerint nálunk minden meg volt szervezve. Őt azonban el sem tudtuk érni. Egyszer ugyan felvették a telefont, amikor homokot kértünk, mert elfogyott, de közölték, hogy értekezletet tartanak, és nem érnek rá. Jelenleg sok helyen nincs vezetékes víz, vagy nem megy el a szennyvíz, ezért vödrökbe végzik a dolgukat. Azt nem részletezem, hogy ezután a vödör tartalma hová kerül. A vályogházak úgy rogytak össze, mint gyermekkorunk homokváraink, ha vízzel locsoltuk le őket. A 10-20 éves házakban meg beszakadtak a szobák. Nálunk a nappaliban most csattogott át a mélytengeri ipari búvár. Amióta itt vagyunk egy alkalommal kaptunk három szál megsavanyodott kolbászt, meg egy kiló kenyeret, ami másnapra megposhadt, mert a víz miatt nagy a páratartalom. Gondolkoztunk is, hogy azokat a rákokat meg halakat kellene megenni, amik az udvarunkon vertek tanyát. A nekünk szánt élelmiszert sátrakban tárolják a 35 fokban, és mire hozzájutunk addigra megromlik.
Jó hír, hogy mindenkinek szép színe van. Iszonyú erős a napsugárzás többen tarjagosra égtek. Ivóvizünk szerencsére van, mert egy hölgy a saját ásványvizét szétosztotta közöttünk. Bűz terjeng mindenütt, mert a befolyt víznek nincs útja, és elkezdett poshadni. Nagyon sokan egyik hónapról a másikra élnek, és nincsen pénzük arra, hogy szivattyút béreljenek, vagy nincs autójuk, illetve erejük, mivel idősek, hogy 40 kilométeres kerülőúton jussanak be Miskolcra, ami légvonalban 3 kilométer, csakhát beszakadt a híd és nem tudunk arrafelé közlekedni. Tömegközlekedés nincs. A jó hír, hogy nyitva van a bolt, és lehetne vásárolni, de a kisboltokban nincs kártyás fizetési lehetőség, a város egyetlen cashautomatája meg még víz alatt volt. Sok embert megharaptak a megvadult kutyák, de szerencsére a nagy ár elvonultával ez már nem fenyeget.
Este élesre töltött géppisztollyal járnak a rendőrök, mert a fosztogatást valahogyan meg kell fékezniük. A házainkból nem merünk elmenni, mert a kissebbség beígérte, hogy ha visszatérnek az üres házakba fognak beköltözni, és az Isten sem rakhatja ki őket. Félti mindenki azt a kicsit ami megmaradt.
Házhoz sem vizet, sem ételt nem hoznak, el kell érte menni az iskolába, ami innen vagy három kilométer, és nem mered itthagyni a házad nyitottan, mert az ajtók a víztől bedagadtak, és nem lehet bezárni ...
Információnk semmiről nincs. Nem tudjuk, hol lehetne ételhez jutni, nem tudjuk mi lesz velünk. Sokunk azért is marad egy helyben, mert a kocsija is vízben áll, vagy állt, és nem meri elindítani. Többek közt a miénk is.
Drága barátaink! Megkaptuk a segélyszállítmányaitokat, amit nagyon hálásan köszönünk. A Máltai Szeretetszolgálati Központba továbbítottuk, hogy azok jussanak hozzá, akiknek a legnagyobb a szüksége.
Miután azonban hozzánk semmi nem érkezik, ezért kérünk benneteket, most már az ittmaradtakon segítsetek.
|
RSS