Állampolgárként elvártam volna, hogy legalább ebben a
témakörben félreteszik a napi politikai csatározásokat és elkezdenek erről a
kérdésről egyeztetni, tervezni, számolni. Eddig ennek az elmúlt években jelét
sem láttam! A nyugdíj egy olyan témakör, amiben konszenzusra kell törekedniük a
pártoknak, mert a nyugdíjrendszert nem lehet minden kormányváltáskor
megváltoztatni. Azt gondolom, hogy ilyen horderejű kérdésekben nem lehet
szakértők, társadalmi szervezetek, érdekképviseletek bevonása nélkül dönteni.
T. Tiborné
2007-ben, amikor
magasan szárnyaltak a részvények, a kormány, nem tudom milyen szavazati
aránnyal, de kötelezővé tette a pénztárak számára, hogy az ügyfelek pénzét
részvénybe fektesse, mivel az addigi átlagos 10% biztonságban elért hozam
szerintük kevés volt.
Kötelezővé tették
éppen akkor, amikor a lehető legmagasabb volt a részvények értéke, amikor a
kevésbé hozzáértő is azt gondolja, hogy ilyenkor biztos nem vennék részvényt!
Így aztán körülnéztek a piacon, ki az, akinek el lehetne adni, mégpedig
milliárdos tételben. És megtalálták a nyugdíjpénztárakat.
2008. 01. 01. és
2009.01.01. között ki kellett alakítani a portfóliókat. A 47 év alattiakat a
törvény rendelkezése szerint a Növekedési portfólióba kellett sorolni, amiben körülbelül
40-60 százalék a részvények aránya. A pénztártagok mintegy 90 százaléka 47 év
alatti természetesen. Nagyon kevesen jeleztek vissza akkoriban a kiment
levelekre, hogy mondjuk a Klasszikusba szeretne lépni, ahol főleg kötvényekbe
történik befektetés. Bár 2008-ban ott is alakultak veszteségek, de közel nem
annyi, mint a részvényeknél.
Aztán beütött a
krach:az év elején jó drágán bevásárolt részvények, vagyis a tagok pénze
mindjárt egyharmadával kevesebbet ért.
Hogy hol kell keresni
a tagok pénzét?
Hát azoknak a
milliárdosoknak a zsebében, akik 2008-ban felsrófolt áron eladták részvényeiket
a pénztáraknak. Szerintem ez a dolog nem volt véletlen. Szépen előre
eltervezett stratégia alapján haladnak. Most a legegyszerűbb a pénztárakra
mutogatni.
M-né P. Erika
Tisztelt
Képviselők!
Önök
arra tették le képviselői esküjüket, hogy legjobb tudásuk szerint az ország, az
emberek érdekeit fogják szolgálni. Az én érdekem az, hogy az általam, illetve a
munkáltatóim által befizetett pénz maradjon a magánnyugdíjpénztárban, mégpedig
névre szólóan. Nyugdíjas éveimben az általam befizetett pénzből szeretném
biztosítani a mindennapjaimat és nem egy jövőbeni kormány jövőbeni szabályai
szerint a jövőbeni lehetőségek figyelembevételével kiszámolt összegből. Sok
emberrel beszéltem a környezetemben, és azt tapasztaltam, komoly indulatokat
váltott ki a kormány tervezete. Senki nem volt, aki egyetértett volna a
magánnyugdíj pénztárakhoz történő utalás felfüggesztésével, illetve azok
megszüntetésének tervével.
Egyetértek
azzal, hogy a pénztárak működését szabályozni, pontosítani, ellenőrizni
akarják. Tegyék ezt, elvégre vannak erre hivatott állami szervek, Önöknek pedig
mint képviselőknek joguk, sőt kötelességük a pénztártagok védelmében eljárni.
De a törvénytervezetben szereplő megoldást alkotmányellenesnek,
pénztártag-ellenesnek, morálisan aggályosnak, elfogadhatatlannak tartom. Arról
nem is beszélve, hogy nem a jogbiztonság és a hitelesség irányába mutat a tervezett
intézkedés, holott épp ezen értékek visszaszerzését tűzték ki célul.
-
egy magánnyugdíj pénztári tag - |
RSS