Régebben nem volt ez így. Vajon kinek a hibájából jutottak ide ezek az emberek – gyanítom, hogy sokan nem önhibájukból veszítettek el mindent, munkát és otthont. Sokszor megdöbbent durva viselkedésük – aztán rájövök, hogy hiszen állati sorban élnek. Egyetlen céljuk, hogy ne haljanak éhen...

Őket nem akarja kártalanítani senki?

Két ötletem van, amelyekkel talán valamelyest javíthatnánk a helyzetükön. Jó lenne, ha egy ingyenesen használható köz-mosdót állítanának fel néhány ponton a fővárosban, ahol ezek az emberek WC-re mehetnének, tisztálkodhatnának.

Ugyan nem tudom, mi lett a régi, lerobbant orosz laktanyák sorsa, de mi lenne, ha a hajlék nélküliek oda beköltözhetnének, kapnának valami segítséget, hogy egy-egy helyiséget rendbe hozzanak maguknak. Állandó fedél lenne a fejük felett, és talán az igényük is kialakulna, hogy saját zárható(!) kis kuckójukat rendben tartsák. Lenne esélyük visszakerülni a „normál” életbe – mert koszosan, büdösen, legyengülten esélyük sincs munkavállalásra és kulturált önfenntartásra. Persze ehhez első lépés, hogy ők is akarják a változást.

B. A.